Öncélú imázsrombolás

Lovasi mondta egyszer egy koncertjükön, mikor nagyon szólóztak, hogy nem tudja hallgatni milyen lehet, azt gondolja, hogy szar, de játszani ezt nagyon jó. No, a Vad Fruttik erre most egy egész estét épített fel.

Ezeket a remixeket megírni, összerakni biztos élvezetes lehetett, valószínűleg megtervezni is a koncertet, bütykölni a gépek és a fények kapcsolatával, de hallgatni általában unalmas, néha kínos, elvétve meg jó volt. Azok a számok, amik eleve elektronikusabbak voltak sokkal aprólékosabbnak tűntek, mint azok, amiket most mixeltek át.

Sokszor volt olyan érzésem, hogy az amatőrnél alig több tehetséggel rendelkeztek az elektronikus zene terén, amikor kidolgozták ezeket a remixeket. Persze én nem vagyok egy nagy elektronikus zene rajongó, így lehet, hogy másnak ez maga volt a mennyország. Nekem unalmasnak tűnt leginkább, jó számok elcseszésének. Néhola KispálRaMix nevű album jutott eszembe.

Hát ezért írtam címnek, hogy öncélú imázsrombolás volt ez a mai koncert. Az öncélt kifejtettem, az imázsrombolás meg – talán – csak nálam jött a képbe, már nem gondolom azt, hogy amihez Likóék hozzáérnek mind arannyá válik.