Jeeves majd megoldja

A régi szép idők után: Jeeves majd megoldja

Imádom Wodehouset, ezt már többször leírtam itt is, meg más publikációs platformokon is. Szeretem, hogy sorozatokat ír, a Jeeves kifejezetten kiemelkedő köztük. Sose felejtem el, amikor először találkoztam vele. A nagynéném könyvespolcán találtam, amikor náluk töltöttem a szilveszter utáni iskolaszünetet.

Mint az összes Wodehouse könyv, a Jeevesek is a boldog aranykorban játszódnak, szereplőik gondtalan aranyifjak és művészek, okés, általában nincs pénzük, de azért remekül élnek. A legnagyobb gondjuk, hogy időben kipumpoljanak némi kápét valakiből és elvegyék az aktuális nőjüket. No, ebben a Jeevesben már a második világháború után járunk és az aranyifjak életének befellegzett.

Szomorkás.

A Wodehouse könyvekről mindig nehéz írni, mert igazi egy kaptafára készültek. Ugyanazok a szereplők, ugyanaz a környezet, ugyanaz a probléma és ugyanaz a fanyar humor. Csúnyán szólva, ha egyet olvastál mindet olvastad, de a szereplők újra és újra visszavonzanak, a világ, a szellemességek, az egész milliő elragad. No, ahogy a bevezetőben már írtam Wodehouse most szakított kicsit, de hálisten nem nagyon, a hagyományaival.

Elsősorban ez egy Jeeves, de Wooster nélkül! Bertram, bár neki hálisten nem tépázta meg az anyagi helyzetét a világégés, társadalmi osztályának többi tagjához hasonlóan újra iskolába kerül, hogy szakmát tanuljon. Jeeves pedig erre a rövid időre új állásadót keres, és meg is találja. Wooster kettő, csak a kastélytulajdonos fajtából.

Másodsorban pedig az idők megváltoztak. A világháború után mindenkinek dolgoznia kell, igen még az arisztokratáknak is. Szóval ebben a Jeevesben nem a londoni klubok és éttermek mentén, vagy álmos fürdőhelyeken zajlik a sztori, hanem egy roskadozó, állandóan beázó kastélyban, amit sürgősen el kell adni, hogy a bukmékerré avanzsált tulaj anyagi és szerelmi gondjaira megoldást találjon. Oké, ott van Jeeves, de igazából kivételesen nem is ő oldja meg a helyzetet, hanem a véletlen. Mindenki egybekel, a ház gazdát (és földrészt) cserél, Jeeves meg az iskolából kicsapott Woosternél folytatja a dolgos hétköznapokat.

A humor, a sablonok megmaradtak, de a többi Wodehouse után van benne egy kis keserédes íz. Egyáltalán nem rossz, de amikor kezembe fogtam nem erre vágytam. A ponyvairodalom mestere is megerősíti: semmi nem tart örökké!

Címkék: , , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[…] egy Jeeves könyv, ami a második világháború után játszódott és az kifejezetten szomorú volt. A Valami Sumákság ’55-ben történik, de mégis hozza a vidám és optimista hangulatot, […]

2016-01-28 17:38:19

komment

Írj hozzászólást!

Felhasználási feltételeket elfogadom!