Augusztus Oklahomában

Atyavilág, de rég írtam már fimről, talán mert moziban sem voltam évek óta. Ezt a filmet sem kukoricát majszolva láttam egy sötét hodályban, hanem egy 5 perces torrentezést követően a kanapén elnyúlva néztük meg, míg Cili hajlandó volt elaludni. Lehet, hogy moziban kevesebbszer szakadtam volna ki a hangulatból, kevesebbszer ébredek rá, hogy Budapesten vagyok és nem egy forró oklahomai porfészekben.

A világot jelentő deszkák a világot jelentő vásznon

Színdarabból készült a film, és néha olyan is, mintha egy nagyon részletgazadag díszletű előadást néznénk. Filmhez képest nagyon sok a dialógus, nekem az az igazi mozi, ahol a kép közvetít, a szöveg csak rásegít. Az Augusztus Oklahomában hiába egy sztárparádé, a szereplők alá vannak rendelve benne a súlyos szövegnek, színészi játékra csak a túlzás marad, vagy inkább az tűnik csak ki. Lehet meg kéne nézni még egyszer, nem a történetre és a szövegre figyelve, hanem arra hogyan viselkedik ez a rengeteg sztár egy házba zsúfolva, de annyira nem volt jó mozi, hogy még egyszer végigseggeljem a kanapén a két órás játékidőt.

Igazából szívesen megnézném a színdarabot, adják is éppen valahol, hogy az eredeti darab is olyan sokszor emlékeztet a Három nővérre. Nem amolyan Bridget Jones – Büszkeség és balítélet módon, hanem valahogy hangulatban és egy-egy momentumban éreztem a kikacsintást.

Borzasztó család

Végignyálaztam néhány filmkritikát, mielőtt nekiültem volna ennek a blognak, és mindenki azzal a felütéssel kezdi, hogy mielőtt elítélően nyilatkoznánk az abszurditásról gondoljunk a saját kínos családi eseményeinkre, ilyet mindenki átélt már. Jelentkezem kivételnek. Én ilyet nem. Vannak rosszul sikerült családi ebédek, vannak veszekedések, de én olyan környezetben élek, ahol az emberek képesek kulturáltan viselkedni és nem kurvázzák le egymást a halotti toron. Vagy bármikor. Szóval nekem ne jöjjön senki azzal, hogy ez nem egy végletekig eltúlzott sztori, vagy ha én tévedek, akkor örülök, hogy nem lettem mozikritikus, úgy tűnik ők valami elbaszott világban élnek.

Augusztus Oklahomában

Nőuralom van ebben a családban, a férfiak mellékszereplők, erőt egy pillanatban tudnak mutatni, mikor elhagyják a feleségüket, a sárkányt, aki uralkodik felettük. Az elhagyás az öngyilkosságtól, a váláson keresztül a belengetett fenyegetésig terjed.

És akkor eljutottunk a három nővérig és az anyjukig. Nem raktam le spoiler címkét, szóval én most nem fogom vesézni a sztorit, inkább a színésznőkről szeretnék pár szót írni. A két főszereplő Meryl Streep és Julia Roberts, őket még én is ismerem, és bár mindketten kaptak Oscar jelölést ezért a filmért nem baj, hogy nem nyertek vele. Mindenki oda van Meryl Streep alakításáért, nekem őszintén megmondom inkább sok volt, mint jó, közelebb a ripacshoz. Voltak valóban jó pillanatai, sokszor, de köztük túljátszott jelenetek tömkelege. Jobban járt volna, ha ott inkább alul teljesít, mert akkor ezek a megvillanások sokkal értékesebbek maradnak. Viszont Julia Robertsen meglepődtem. Én nem gondoltam róla soha sokat, de ebben a filmben kifejezetten jó volt. Tökéletesen megoldotta az elsárkányosodást, látni minden pillanatban, hogy elkerülhetetlenül az anyjává válik.

És pont ez, a kérlelhetetlen-könyörtelen genetikai kódoltság, ami sodorja ezt a szétszórt családot a leghitelesebb az egész moziban. Ezt én is láttam már ezerszer, nap, mint nap, hogy nem tudunk kilépni a családunk, a szüleink árnyékából, hogy akaratlanul olyanná válunk, mint ők, miközben egész életünket meghatározza a tőlük elhatárolódás. Ettől lett ez jó film, egy erős négyes.