Szürkemarha burger a McDonald'sben.

Szürkemarha McDonald’s módra

Hogy került bele kecske?

Bár az elmúlt időszakban ritkán jutok McDonald’s kajához (ez csak az anyagi helyzetünkkel magyarázható), de tegnap beugrottam a körtéri étteremükbe, mert hetek óta furdal a kíváncsiság, hogy milyen egy szürkemarhából készült burger.

Lassan sül

A szürkemarha burger úgy tűnik nem gyorsan készíthető étel. Az adott pillanatban éppen ketten rendeltük (én a kakukkfüves verziót), és a fizetés után nem is tartóztattak, helyből megkaptam a kis táblámat, hogy majd hozzák utánam, ha elkészül. Viszonylag hosszú ideig üldögéltem, közben kólát szopogatva és a lassan kihűlő kis adag krumplin rágódva, míg megérkezett a szendvics. Szép papírdobozban tálalták, amit én utálok. Jobb szeretem, amikor a sajtburgerhez hasonlóan papírban kapom, mert lehet, hogy kevésbé látványos ám annál praktikusabb. A szószok és a zöldségek a zsömlében maradnak, a kezed viszonylag tiszta és képes vagy kulturáltan enni.

Azt sosem vártam, hogy olyan legyen a burger, mint a fotón, de most megközelítette. Oké, nem volt olyan magas és a képen ínycsiklandóan kitüremkedő lila hagymából tüzetesebb átvizsgálás után sem találtam egy darabot sem, de a hús! A hús kérem az két oldalt kilógott. Legott le is emeltem a felső zsemle szeletet, hogy szemrevételezzem hány pogácsa került ebbe a szendvicsbe (ekkor konstatáltam a lila hagyma hiányát) és meglepődtem, mert ilyen burgerrel még nem találkoztam. Kérem tisztelettel, a húspogi alakjában leginkább a kétezres évek üvegeffektes webdesignjából megismert gombjaira hajazott: 3:1 téglalap, 100% border radius. Így már érthető volt, hogy miért hittem két pogácsának az egyet. Elégedetten tekintettem a jövőbe.

Inkább kecske

Az első harapás ambivalens érzéseket hozott ki belőlem. Elsőre teljesen íztelennek tűnt a cucc, ellenben nagyon-nagyon száraznak. Aztán két három forgatás a számban és rájöttem van ennek íze, de kérem én nem ezt rendeltem! Mondjuk ki férfias nyíltsággal: kecskesajt íze volt. A hús meg az a kevés zöldség (egy karika paradicsom, meg egy másik paradicsom teteje, na jó legyen az egy fél karika, aztán némi jégsaláta) semmi ízt nem adott, mert a szósz elvitt mindent. Talán tejföl lehet, de van benne foghagyma, ha nem is sok, és kecskesajt, vagy kecskesajt aroma, tudja a rák.

Végigettem becsülettel, de a cucc nem lett jobb. Száraz hús, és a kecskesajton kívül csak a halvány, gyakorlatilag érezhetetlen ízek.

Az ötlet jó volt, de úgy tűnik a hamburger marhából jó, a tradicionális módokon. A szürkemarha gulyásba való. Visszatekintve kicsit sajnálom, hogy nem a csirkés-magyaros szendvicset kértem, de akkor most miről írnék?

[poll id=”2″]

 (A történethez hozzá tartozik, hogy direkt nem néztem meg előre mi van a szendvicsben, csak most, hogy már megírtam a blogot. A McDonald’s valóban feltünteti  hogy a szendvicsben tejfölös-foghagymás-kecskesajtos szósz van, szóval ők ezt akarták létrehozni és sikerült. Csak enni nem egy nagy élmény.)

Címkék: , , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

A hamburger az hamburger, kérem! Én ezt már mondtam, nem magyar embernek való! Lángos, töki pompos stb. az igen!

2013-10-19 17:03:14