Twitter

Twitter > Facebook

Sans Facebook 1.

Az első két nap Facebook nélkül. Élménybeszámoló és a Twitter, mint svájcibicska jellegű pótlék.

Ahogy azt szombaton már írtam kipróbálom egy hónapig Facebook nélkül az életet. Az első napok, ahogy előre sejtettem némi nehézséggel teltek el.

Elvágni magam a közösségi médiától nem akartam teljesen, és mivel nekem elég jól be van drótozva egymásba a legtöbb szolgáltatás így az, hogy a Facebook felületétől elszakadok nem jelentette azt, hogy hirtelen, elvágólag megszűnik ott az aktivitásom. A nehézség az, hogy az ismerősök ott vannak és a reakciók is ott születnek, hiába a Twitteren írok.

Twitter rulz!

Mert rövid nézelődés után a Twitter lett az új fő fiókom, azért nem a Google+, mert a Twittert még mindig több ismerősöm használja, mint a Plust. A Twittert eddig teljesen passzívan használtam, kellett a blogom keresőoptimalizálásához. Most előszedtem az appot a telefonomon és megrendülten jöttem rá, hogy mennyire jó kis program lett belőle szép csendben az évek folyamán. A legnagyobb előnye, mobilon mindenképp, de asszem ez igaz lesz az asztali verzióra is, hogy könnyű. Gyors, kezes nem zabál felesleges energiákat. A felülete könnyen rendszerezhető, megvan a maximális interakció lehetősége, nincs túlbonyolítva, mint a Facebook.

Mivel a szűrés, a csoportos szűrés hiányzik belőle, vagy én még nem találtam meg, ezért láthatóan hasznosabb, értelmesebb és főleg átgondoltabb tartalmat találsz rajta. Felcsatlakoztam pár emberre és cégre még, akiket ajánlgatott nekem az eddigi tevékenységem alapján és nagyon jól eltalált ajánlatok voltak. A Twitter valahogy jobban érzi az érdeklődési körödet, mint a Facebook, aki a tanulmányokat és a lehetséges ismeretségi kapcsolatokat is súlyozza az ajánlataiban. És bár nem ismerem a magyar sorozat fordítók egyikét sem, de kettőt is ajánlott és mindkét esetben egy érdekes csatornát találtam. Azt vettem észre, hogy böngészek erre-arra.

Kellemes a politika hiánya a Twitteren, a kutya-macska-jajdecukiezamenyét képes bejegyzések egyszerűen nincsenek. Semmi. Illetve biztos van, de nem futottam még bele, és legfeljebb nem iratkozom fel rá. És a hashtagek! Itt nem olyan elbaszott szar, megokolatlan hashtagek vannak, mint a Facebookon, hanem értelmes, az időben mélyen visszanyúló trendek. Érdekes tartalmakat generáló címkék ezek, egy öröm olvasgatni őket.

Az i-re a pontot az tette fel, hogy egy egyszerű gombnyomással át tudom küldeni a tartalmat a Facebookon kívül a Google+ oldalamra is, ami ettől hirtelen felpezsdült kissé.

Facebook előnyök

Úgy tűnik a fentiekből, hogy semmi megrázkódtatás nem ért azzal, hogy kikapcsoltam a Facebookot. Ez messzemenően nem igaz. Most jöttem rá, hogy mennyiszer olvasgatom, pörgetem át. Balatonon voltunk és sok holtidőm volt a gyerekek miatt, akik aludtak, ettek, játszottak és mi felnőttek arra vártunk egész nap, hogy mikor jön már a három-négy óra, amikor kivisszük őket fürdeni a tóba. Szóval leültem valahova és elővettem a telefont és már kattintottam is volna az ikonra, mikor rájöttem, hogy ja nem, ez most nem játszik.

Azért bűnöztem, amire számítottam is, van pár chat az üzenetküldőben, amire láttam, hogy választ kaptam és ezeket átolvastam, választ nem írtam, mert erős vagyok (még), ezek valószínűleg átcsatornázódnak majd Hangoutsra.

(Ide tartozik még, hogy most is nyitva a Facebook, de már a munka miatt. Igyekszem majd kerülni a saját fiókomat.)

A Facebook egyetlen előnye, ahogy így elnézem, és ez behozhatatlannak tűnik még, hogy elsőnek ért el nagy áttörést a magyar felhasználók körében. Emlékszem 2007-ben, mikor én csatlakoztam még alig pár ezren voltunk magyarok, volt is külön csoport rá, hogy lássuk egymást. A Facebookot nem önmaga futtatta így fel, hanem az iwiw. Az iwiw teljesen elbaszta azzal, amikor átállt az új felületre és ezért két napig elsötétült, az alatt a két nap alatt az emberek regisztráltak a Facebookra és rájöttek, hogy jobb szolgáltatás. Egyre többen ragadtak meg és ez magával hozta a többi embert is.

Nálunk a webkettő torzó. Egy csomó szolgáltatást, amit máshol, főleg az USAban használnak, nálunk értelmetlennnek tartanak és valami kocka játékszernek, mint például a Twittert. Én törölném a Facebookomat egy rándulás nélkül, ha legalább a közeli ismerőseim néznék és használnák a Twittert. De nem. Ilyen szempontból, a hasonló felület szempontjából, a Google+ esélyesebb lenne arra, hogy elorozza a Facebook helyét, de egyenlőre esélytelen az ügy.

Viszont kísérletem még megy, két nap után is, még van hátra 29, és a második komoly nehézséggel nézek szembe: munka miatt használnom kell a Facebook Pages rendszert, és ott villog a sok piros üzenet gomb a tetején.

 

Címkék: , , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

komment

Írj hozzászólást!

Felhasználási feltételeket elfogadom!