Diploma után...

Köztereh

A Facebookon az ismerőseim elég hosszan vitatkoztak egy origos cikkről, elég parttalanul, dehát politikai, főleg anyagi vonatkozású dolgokban ritkán közelednek az álláspontok.

A téma, ugye, a felsőoktatási törvény új verziója, mióta eszemet tudom ez már kb. a tizmilliomodik, olyan ország ez, ahol véleménye mindenkinek van, kedve a megvalósításhoz úgy tűnik annál kevésbé. Pedig nem lenne baj komolyan szembenézni a közoktatási problémákkal (is), mert nagyok és hosszú távra hatnak. Az ismerőseim felháborodása számomra egy csomó esetben érthetetlen. Elmondom az én véleményemet is. Egynek jó.

A cikk arról szól, hogy a jelenlegi oktatás politikiai vezetők unják, hogy a friss diplomások, miután áttekintették a hazai munkaerő piaci állapotokat inkább külföldön próbálnak szerencsét. Ez elsősorban persze orvos betegség nálunk, de más pályákon is megjelenik. Teljesen egyértelmű a probléma. Az egyetemeken végzett népek jó része államilag finnanszírozottan kapja meg a képzést. Az állam, meg én vagyok, meg te, meg a többi adófizető és itt élő ember. Tehát ha egy orvostanhallgató kézhez veszi a diplomáját, akkor, már ha államilag fizetett képzésben vett részt, azt mi fizettük, magyarok, kollektíve. Az elképzelés szerinmt ez azért jó nekünk, mert az ifjú hérosz sztetoszkópot akaszt a nyakába és üstölést beül egy rendelőbe, hogy a te meg az én bajomat kikúrálja. Mi adtunk neki valamit ő meg törleszti felénk.

No, a probléma ottan van, hogy az ifjú hérosznak büdös az a rendelő, főleg ennyi pénzért, szóval körbenéz, hogy hol találna neki jobbat. Ez is rendben van, egy élete van, miért nyomorogna itten, mindenki a saját sorsának a kovácsa, csak hogy újabb közhelyt süthessek el. Egy a bibi. Ő nem teljesítette a társadalommal kötött szerződésének a rá eső részét. És ez az a pont, ahol a jelenlegi oktatás politikusoknak teljesen igaza van. Ez így nem jó. Nézzük mit ír a cikk:

Lényeges változás a korábbi tervekhez képest, hogy a koncepció államilag finanszírozott képzés helyett állami ösztöndíjjal támogatott képzésről ír. A különbség, hogy a tervezet szerint az ilyen képzés a jövőben csak akkor lesz a hallgatók számára valóban ingyenes, ha még tanulmányaik megkezdése előtt szerződést kötnek az adott egyetemmel vagy főiskolával arról, hogy diplomájuk kézhez vétele után meghatározott ideig Magyarországon vállalnak munkát. Konkrét időszakot a tervezet nem szab meg, csak példaként említ 7 illetve 15 évet. “Ennek nem teljesülése esetén a képzés költségét a hallgató az intézménynek visszatéríteni köteles” – írja a tervezet.

Igazából nem találtak fel semmi újat, ilyen egy csomó országban működik. Emlékeztek még a Miért éppen Alaszka című sorozatra? Ott teljesen ugyanez a helyzet volt, a jó öreg Joel Fleischman mindig orvos akart lenni, de nem tudta volna kipengetni a képzés díját, így ösztöndíjjal végezte el az egyetemet. Alaszka kifizette neki a tanulmányait és utána vállalta, hogy 5 évig Alaszkában fog dolgozni. Persze Joel szeretne kibújni a dolog alól, de nem megy, mert ha nem tartja magát a szerződéshez lecsukják.

Jelen pillanatban boldog-boldogtalan ingyen tanul nálunk. És hány ember dolgozik a saját szakmájában? Mindenki tudja, hogy ez nem nagyon jellemző az országra. Ha normálisan akarnánk működtetni a rendszert, amit Magyarországnak hívunk, akkor év elején felmérnénk, hogy hány orvosra, közgazdászra, satöbbire van szükség és arra a számra az állam kiír ösztöndíjat. Annyi nebulót fizetnénk, amennyire szükség van, folyamatosan figyelve az eredményeiket, hogy megéri-e fizetni érte nekik. Cserébe viszont, igen, elvárnánk, hogy egy ésszerű időt dolgozzanak itthon, a szakmájukban.

Ehhez természetesen szükséges az, hogy legyen olyan munkahely. Sőt! Az is, hogy az adott munkahely normális munkafeltételeket és javadalmazást biztosítson. De ha csak azt a  pénzt, ami a felesleges képzésre költenénk inkább munkahelyteremtésre fordítanánk, meg fizetésre már helyből jobb lenne a helyzet.

A nép hangja

A Facebookon nagyon érdekes élményben volt részem, mert a barátaim és rokonaim tárgyalták az esetet, általában köpködve, felháborodva az egész ötleten, míg egy olyan cimbora, akivel általában nem értek egyet, teljesen a szívemből beszélt.

Az ismerősök ki voltak akadva a “röghöz kötés” miatt. Én nem érzem ezt vészesnek, mert a rendszer flexibilis. Lehetsz te diplomás röghöz kötés nélkül is, ha kifizeted a tandíjat. Persze Hoffman néni ebben sumákol, mert ő azt mondja, hogy nincs tandíj. Pokorni javaslata volt jó, szerintem, ha kifizeted a tandíjat (amiről mindenki tudja, hogy van), akkor azt csinálsz, amit akarsz. Fizethetsz visszamenőleg is.

Aztán a szabadságot is felemlegették. Hogy azért fizetünk adót, hogy tanuljanak a gyerekeink. Dehát tanulhatnának! Lenne állami ösztöndíj, meg kéne pályázni meg kéne felelni neki és helyből tanulhatnak. Ha meg mindenképpen olyat akar tanulni, aminek az ösztöndíjas keretébe nem fért bele, akkor el lehet töprengeni, hogy van-e értelme olyan szakmát tanulni, amire nincs kereslet, illetve ha elhivatott még mindig ott van a fizetős verzió és aztán a piaci alapú pályakezdés. Attól mert ma még az állam foglalkoztat egy csomó embert ennek nem kell etalonnak lennie, sőt! Miért ne lehetne piaci alapú az oktatás? Mindig sokkal jobb a szabad verseny, mint a pesztrált. Amikor ez a gondoskodó állam vízió kerül elő, mindig eszembe jut Mogács tavalyi polgármesteri kampányszövege: Romkocsmákat akarnak? Lerombolunk mindent, azt igyanak!

Volt egy olyan is, hogy nem kell az orvosoknak nyugati szintű fizetést adni, csak olyat, ami itthon jónak számít. (A téma a Facebookon egyértelműen az orvosok irányába ment el, ebben a blogban én meg szeretnék általánosabban beszélni, mert az orvosok csak az egyik tünete a szar rendszernek.) Mitől lenne jobb, akkor ha jobban keresnének, mint a tanárok, mondjuk, de szarabbul, mint a burgenlandi kolléga? Mit érnénk el? A tanárok és minden szarabbul kereső közalkalmazott sértve érezné magát, hogy a csókosok bezzeg kapnak ők meg nem. Amiben igazuk is lenne, miért csak az egyiknek legyen jó? Másrészről ez az igazi magyar narancs effektus, kicsit savanyú, kicsit pici, de a mienk. És tévedsz, kedves barátom, mert ha egymás mellé kerülne a citrom meg a narancs, akkor megint csak a narancsot választanák.

És igen, a tanuló is vesz könyvet, megél, amíg tanul, ruházkodik. De ezeket az összegeket azért nevetséges rápakolni a tandíjvitára. Az meg, hogy a tanuló dolgozik azzal, hogy diplomát szerez még nem érdem. Basszus magának tanul, hogy utána neki jó legyen, hogy azt csinálhassa, amit szeret. Senki nem kényszerítette, jó esetben, az egyetemre.

Kurvára az lenne a jó, ha az oktatás, az orvosi ellátás meg az egész államilag támogatott szarság kikerülne az állami szektorból, és mi, az adófizetők az állam képében csak egy vásárlói lennénk ezeknek a szolgáltatásoknak. Legyenek önálló, fizetős kórházak, amiben a befizetett egézségügyi járulékunk után megfelelő ellátást kapunk. De az legyen követhető, hogy én TB-t fizettem és azt az állam a kivizsgálás ellentételezésére fordította, vagy a vesekő műtétemre. És a kórház, meg a benne dolgozó orvos ne állami alkalmazott legyen, hanem egy piaci cég alkalmazottja, vagy részvényese.

És az iskolák ne az államtól meg az önkormányzattól függjenek. Adjanak ki egy elvárást, egy feltétel rendszert, hogy mit kell megtanítania egy iskolának. Ez legyen szabályozva, legyenek tanfelügyelők. De az iskolák legyenek piaci vállalkozások, a tanárok pedig részvényesek vagy alkalmazottak.

Farkában a méreg!

Na, de mi a bibi? Nem szoktam általában annyit írni, mint most, ha teljesen egyetértek valamivel. A haveroknak meg a Facebookon maximum annyit mondanék, hogy faszságokat írtok szerintem.

A bibi az, hogy Hoffman Rózsa egy hülye.

Beidézem, hogy most éppen mire alapozom ezt a meglátásomat:

Hasonló javaslattal állt elő májusban az oktatási államtitkárság munkáját korábban többször bíráló Pokorni Zoltán, az országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke is. Pokorni azt vetette fel, hogy egyfajta utólagos tandíjat kellene fizettetni azokkal az egyetemi-főiskolai hallgatókkal, akik az állami finanszírozású képzésben nem fejezik be a tanulmányaikat, vagy akik diplomájukat – és tudásukat – külföldre viszik. “Keresni kell a felsőoktatásra fordított közpénz felhasználásának hatékonyabb módját. Éppen ezért felvethető, hogy akik tanulmányaikat önhibájukból nem fejezik be, lemorzsolódnak, vagy a diplomaosztás után röviddel külföldre távoznak, vállalják ennek következményeit” – mondta Pokorni.

Az ötletet akkor közleményben utasította el az államtitkárság arra hivatkozva, hogy “a kormány nem készül semmiféle tandíj bevezetésére”.  A legújabb koncepcióban megjelenő állami ösztöndíj ugyanakkor Pokorni ötletéhez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a tanulmányaikat félbehagyókat nem kényszerítené az oktatási költségek visszafizetésére.

Azt már írtam fentebb, hogy Rózsika sumákol. Mi az, hogy nem készül semmiféle tandíj bevezetésre? Már most is van tandíj! Az állam fizeti, sőt utolsó, igaz régi értesüléseim szerint, azóta lehet, hogy változott, az állam adna egy ösztöndíjat a diáknak, kvázi fizetést, és ebből a pénzből vonják le a tandíjat. Ha marad, azt megkapja a nebuló fröccsre meg cigire, ha nem, akkor meg ingyé’ tanul. Vagy nem, ugye.

Szóval tandíj azért van. Sőt, továbbmegyek, bármilyen narancs mennyország is jön ránk, tandíj: lesz!

Dehát miért is ne lenne? A tanulás drága mulatság, fenn kell tartani az iskolát, mint ingatlant, a tanárt, a tanszereket, stb. stb. Senki nem csinál ingyen semmit. Mi értelme lózungokkal etetni a népet? Nem lenne sokkal szimpatikusabb, ha megmondanánk: orvosnak lenni 8 évbe és X millió forintba kerül. Tanárnak lenni 5 évbe és X millió forintba kerül. Korrekt.

Igazából attól tartok, hogy a Fidesz nem akarja megcsinálni ezt az egészet. Ha meg akarná, akkor nem egy agyilag zokni államtitkár lenne rá, hanem mondjuk a Pokorni. Vagy valami másik. Ez olyan téma, amin el lehet csámcsogni, meg jól hangzik, hogy lopják ki az orvosok a pénzt az országból és inkább a német nyugdíjasok prosztatájával foglalkoznak, mint az itthoniakéval. Ez egy gumicsont. Csak ott a hiba, hogy véletlenül a gumicsonttal beletrafáltak a közepébe, és értelmes dolgot lehetne kihozni belőle. És akkor a Rózsára se úgy emlékeznének, mint egy teljesen egzaltált csirkére, hanem, mint egy bátor politikusra.