Szimfonik Live 2.0 – Kiscsillag

Még a Szeleshez írt blog kapcsán nézelődtem a neten, amikor belefutottam a YouTube-on ebbe a videóba. Három Kiscsillag számot vittek színre 2013-ban a Magyar Rádió Szimfonikusokkal közösen. Mindig nagyon érdekes eredményekre vezet, mikor a rock zenekarok és egy nagy-zenekar együttműködnek. A Beatles Sgt. Pepper albuma óta majdnem minden igazán nagy formátumú előadó meg akarta csinálni a maga Bors őrmesterét. Nálunk olyan fura helyzet állt elő, hogy nem a zenekarok kerestek maguknak partnert, hanem a nagyzenekar kéri fel a népszerű előadókat együttműködésre.

Ez néha remekműveket eredményez, mint a Haven Street Seven esetében az Ez a szerelem című dal így érte el a tökéletességet, de a Kiscsillag esetében, legalábbis ezen a 10 percnyi videón pont nem ez látszik. A Menetszél esetében csak szimplán lejátsza a rockzenekar a szimfonikusokat, hiába vannak azok többen. A Nagyon megy sikerült a legjobban, de ott gyakorlatilag csak valami alapot adnak egy amúgy is kiforratlan számhoz a vonósok. A koncepció totális bukását a Kockacukor,a  befejező darab meghallgatása hozza.

A Kockacukor egy dühös, vad, energiával teli dal. A Kockacukrot nem lehet ülve hallgatni, az utcán sétálva amikor megszólal a fülhallgatóban az ember nem bír nem ritmusra lépkedni. A szűdben ott van az a makacs szorítás, hogy ordítanád: srácok ki kéri, kockacukor!

Na ez lett kiölve belőle. Ugyanis a Kockacukorban a szimfonikusok kedvéért valahogy lehalkították a ritmusszekciót. A basszusgitár mintha nem is létezne. Ez még nem lenne baj, ha a helyét átvennék a vonósok, de nem teszik, a Kockacukor ezzel elveszti a karakterét, egy lágyabb, lebegőbb éteribb számmá lényegül át, amihez a maradék gitárok már nem passzolnak és az egész erőtlenné válik.

Ebből a három számból egyszerűen hiányzik a hozzáadott érték a nagyzenekar részéről. Úgy meg minek átdolgozni?