Once Upon a Time

Spoilerveszély!

Kétszer volt…

Once Upon a Time 1-2. évad

Hófehérke, Csipkerózsika és Piroska ugyanabban az amerikai kávézóban reggeliznek… ami így kezdődik az nem egy vicc, hanem a Once Upon a Time című sorozat. Hogy kerülnek ide? Hogy lett polgármester a Gonosz Királynőből? Honnan ismerik egymást. És én ezt miért nézem?

Nagyon nehéz igazán jó sorozatokat találni, mert azzal, hogy az egész iparág kinőtt a szappanopera kategóriából egyszerűen a készítők képesek nagyon gyenge alapból egészen meglepő dolgokat kihozni. Az, hogy sokkal több pénzt kap, hogy minden technológiai eszköz megengedett, pont úgy mint a moziban, erősen feljavította ezt a sorozatipart. No meg az írók is kinőtték magukat.

A Once Upon a Time, így a második évad végére azt kell, hogy mondjam: ígéretes kezdés után kifulladni látszik. Látom az IMDB oldalon, hogy lesz harmadik évad, de egyben sajnálom is. Jobb lett volna ezt most befejezni. Ez az egész megint csak követi a természetfelettire alapozott szórakoztatás vonalát ami, ahogy már a Haven kapcsán írtam, gyakorlatilag trend lett.

Érdekes, hogy a TV sorozatok nagy része valamiképpen kötődik a természetfelettihez, úgy tűnik a fantáziálásnak reneszánsza lett. Az is érdekes, hogy a természetfeletti évszázadokon át inkább veszélyes volt, gonosz, félni kellett tőle, de tartani mindenképpen. Most meg szerelmes vámpírok, hős farkasemberek, jólelkű mentalisták özönlik el a tévéképernyőket. – írtam a problémák sose érnek véget című blogomban

Storybrook mindennapjai

Az Egyszer volt… ennek megy elébe, nem földönkívüliekkel, tini vámpírokkal manipulál, hanem olyan karakterekkel és történetekkel, akiket mindannyian ismerünk: a gyerekmesék hőseivel. Nem lövök le itten direkt nagy poénokat, de a Hófehérkéből ered az egész cselekmény, és az a lényeg, hogy az összes gyerekmese igazából egy világon játszódik, a mesehősök átjárnak egymás történetein. Van itt Szépség és szörnyeteg, Mulan, Csipkerózsika, Csodaország és Pán Péter, mindenki valamilyen kapcsolatban áll a másikkal.

Nagy húzás, hogy sok mese karakterei megfeleltethetőek egymással és Rumplestiltskin, a főgonosz (?), több mese negatív hősének bőrébe bújik. Miért ne?

A színészek nem rosszak, nem jók, talán a Rumplestiltskint játszó Robert Carlyle-t érdemes kiemelni. A főhös Jennifer Morrison, a House-ból ismert doktornő, nem hoz sokkal többet itt sem, mint ott, csak sokkal öregebb mikor bánatosan/haragosan néz. A leggyengébb talán Hófehérke, aki leginkább egy dacosan figyelő kismadárra emlékeztet, miközben a karaktere sokkal erősebb, keményebb alakítást kívánna. A másik kedvencem a  Morgót játszó színész, ha nem baj, most nem nézek utána a nevének, az övé volt az egyik legjobb mellékszál-sztori az egész eddigi sorozatban.

Egy, kettő és még egy harmadik évad is!

Minden további spoiler kerülésével, csak annyit, hogy viszonylag hamar felkeltette a bevezető szöveg az érdeklődésemet, de nehezen iktattuk be a műsorújságunkba. Az első évadot végül egybe végig tudtuk nézni, sőt még a második jó részét is, csak akkor értük utol az adásokat. Ha egyenként kezdtük volna el követni a második évad epizódjait, akkor nem biztos, hogy nem hagyom ott a fenébe. (Még így is úgy alakult az ügy, hogy összevártuk a befejező részeket és egyben néztük meg.) Az első évad nagyon új volt, nagyon friss, izgalmas ebből a lendületből a második évad sokat vesztett, ahogy haladtunk előre az epizódokon. Talán ha fele ilyen hosszú lett volna, akkor megtartja a pörgős menetét.

A Once Upon a Time megkapta a harmadik évados berendelést is

A Once Upon a Time megkapta a harmadik évados berendelést is

A karakterek kezdenek kifulladni. Egy ideig lehetett játszani azzal, hogy a gonoszok és jók sematikus jellemét folyamatosan árnyalgatták, ezzel mozgatva előre a cselekményt, de egy idő után ez kevésnek bizonyult. Sajnos a második évad közepére a mesék közti átjárás, az egész savát-borsát adó összefonódások is eltűntek, egyszerűen kimerülni látszik a mesekönyv. A Földre fókuszáló sztorik, a mágia megjelenése kevésnek bizonyultak. Valószínűleg ezért tervezik elvinni az egész cselekményt Csodaországba a következő évadban. Kérdés, hogy nem esik-e majd át a sztori a ló túl felére, nekem úgy tűnik ez a sorozat a párhuzamos helyszínektől működik.

Mindenesetre meglátjuk mi lesz a harmadik évadban, mert ha sikerülne újra hozni az első hangulatát, akkor már azért megérné visszatérni hozzá. És itt, egy rövid levezetés erejéig visszatérnék a bevezetőmhöz. A sorozatírók megtanulták, hogy mivel kössék le a népeket, nem kell kurva jót csinálniuk, elég valami olyan csavart rakni a sorozatba, ami felkelti a figyelmedet, aztán már a karakterek miatt is nézik az emberek.

Mondjuk még egy szezonig.

 

Címkék: , , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[…] Sajnos a második évad közepére a mesék közti átjárás, az egész savát-borsát adó összefonódások is eltűntek, egyszerűen kimerülni látszik a mesekönyv. – Kétszer volt […]

2014-12-10 20:57:22