Könyvek címkével jelölt bejegyzések

Ranschburg Jenő

Szülőnek lenni mesterség?

Ranschburg Jenő: Szülők kis könyve

Bár az ismerőseinktől rengeteg könyvet, folyóiratot, no meg tanácsot kaptunk a sikeres gyerekneveléshez, de valahogy keveset hasznosítottunk. A Suttogó meg a többi ilyen nekem pár oldal meg belepillantások után is inkább baromságnak tűntek. Igaz nem is sokat próbálkoztam velük. Végül Zsófi felolvasott pár részt a Ranschburg könyvből és ez szimpatikus volt. Így aztán fogtam és végigolvastam.

Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál (1862)

Hosszú és idegesítő

Gulácsy Irén: Nagy Lajos király

Amióta a gyerek hazajött a kórházból valahogy még kevesebb időm, jut az olvasásra, bár mostanában a tíz és éjfél közti hason altatáskor egész jól lehet haladni a könyvekkel. A Nagy Lajos királyt viszont még elcsípett tíz percekben, kaja közben és a wc-n olvastam ki. Igazából nem volt jó. A nyelvezete nehézkes, nem olvasmányos, egy erénye van, bemutatja Lajos uralkodásának a végét.

Constantinus

Majdnem az, ami…

Révay József: Égi jel

Tavaly év vége táján olvastam Julianusról, aki megpróbálta visszaállítani az ősi istenek tiszteletét a kereszténység ellenében, és el voltam keseredve, hogy egy jó témáról milyen száraz könyv született. Ekkor írta, talán pont itta blogon Anyám, hogy Révay jobbat alkotott a témában, kölcsönadja. Meg is jött a könyv, két kötet, én meg el is kezdtem olvasni. Meg voltam lepve milyen korán kezdi, Constantinus uralkodásánál…

Felejthető leszbikus nyavajgás

Lovas Nagy Anna - Verazélet

Megyek az utcán, zebra: 1könyv verazélet. Várok a villamosra, kuka: 1 könyv verazélet. Röpke két hét után már kezd érdekelni, hogy mi lehet az, amiért több hektó fehér festéket kentek fel a kutyaszar, cigicsikkek és kiszáradt hányásfoltok közé Budapest utcáin. Aztán jön egy kritika a Narancsban és a könyvet megkapom névnapomra.

Így elolvasva, csak annyit mondhatok: verazélet.

Lin Yutang

Tradicionális családregény

Lin Yutang: Egy múló pillanat

Talán még nem is voltam gimnazista, mikor anyu egyszer elkezdte felolvasni az Egy múló pillanatot nekem, azzal, hogy ebben a regényben benne van mindenki a családunkból. Ők gyerekként azt keresték, hogy melyik szereplő kire hasonlít leginkább. Jó játék volt, úgy olvastuk végig a könyvet, hogy mindig megbeszéltük, hogy ez ki lehetne közülünk.