VS.hu első benyomások

Screenshotok, örülés, piszkálódás: megjelent az éterben a vs.hu!

Ez alapján a blog alapján én vagyok az utolsó, aki negatív kritikát mondhat elkészült honlapokról, de mentségemre legyen mondva ezen a honlapon tanulok, és ígérem egyszer tényleg befejezem. :) Mindenesetre a vs.hu úgy volt beharangozva, hogy igazán modern, igazán trendi és a fiatal generációt megcélzó/igényeit kielégítő portál jön létre. Ma délelőtt többször ránéztem az újságra elindult-e már. És végre igen.

Csecse

Nálam a listázó felületek  egy erős hármast kapnak, míg a tartalmi oldalak csillagos ötöst. Különösen a versus rész, ami elvileg az újság különlegessége lesz.

A cikklistázó felületeken a dobozok egyen méretű magassággal vannak lepakolva, ami az egyszerűbb, gyorsabb megoldás fejlesztés és olvasás terén is, pluszban egységes és rendezett külalakot ad. A szép egyen méret megtartása viszont egy bonyolult probléma, amikor létre kell hozni a megálmodott designt. Mert a listázóban van kép (már az első sorban), cím, címkék, szerző-dátum és lead. De hát ha kettő mondat a cím? Netán három! Vagy a lead nem egységesen csak 100 karakter, hanem lehet egy csapongóbb kedvű kolléga? Szóval a szöveget előre keretek közé szorítani nem szabad, mert helyből bajossá válik. Erre nincs jó megoldás, de a vs.hu megkötötte az első nagy kompromisszumot: a fix magasság eléréséhez eltünteti a ki/túllógó szöveget. Amitől egy hosszabb címnél alig van lead, egy rövid címnél meg a lead alatt szörnyű nagy fehér üresség éktelenkedik. Az élet nem lehet fenékig tejfel.

Szépséghibás listázó a vs.hu portálon.

Szépséghibás listázó a vs.hu portálon.

Erre a bosszantó, és tényleg megoldhatatlan problémára, szokták a designerek azt a trükköt bevetni, hogy rábízzák a szemünkre, hogy csaljon helyettük és ugyanazt a háttérszínt használják a honlap hátterének, mint a listázó dobozoknak. A vs.hu alapkoncepciójába azonban ez nem fért be. Gondolom ezen még reszelnek majd, mert szerintem így elég félkész benyomást kelt.

De a kötelező fikázás kör után az olvadozás jöjjön!

Hát basszus ez végre kihasználja a monitoromat! Nem hiába ilyen szép nagy, ez kitölti, értelmesen, tartalommal, képekkel. Nagyon szépen használják a képeket. A két hasábra osztott cikkoldal koncepció, amiben balra zárva egy iradatlanul nagy kép, fölé úsztatva címsor található, jobbra meg szép betűből egy nagy és brutális szövegtest nagyon látványos. Élvezetes (lehet) olvasni, lehet, mert én még a látványon nem jutottam túl, csak pörgettem és bele-bele kaptam a szövegekbe.

Nagyon szeretem a megosztás gombokat, nem like, nem a közösségi hálózatok szabvány gombjai, hanem egyedi, de szép ikonok, jó színárnyalatokkal és valódi megosztás funkciókkal.

Mondtam már, hogy tetszik a véleményütköztető funkció, ha jól értem ez a vezércikkek helyett lenne. Nagyon látványos és valóban visszacsalogat a progress bar jellegű publicisztika beharangozó menü. Vagy mi, ez most lehet érthetetlen lett, de ahol látod, hogy még kik fognak írni a témában. A kivitelben kicsit következetlennek érzem a színkódok elhagyását, a nyitólapon és a felvezetőkben a két szerzőt zöld és piros színnel jelzik, amit a valódi tartalom kibontós résznél elfelejtettek használni(?) és csak a zöld marad meg. Ez kicsit érthetetlen.

A menük, egyszerűek, nekem kicsit erőltetett a logóvá átalakulás, ahogy görgetek lefelé, főleg, hogy nem is igazán zökkenésmentes az átmenet. Cserébe viszont nagyon finom a kiemelt témák megjelenítése, az önálló legördülő menü, benne rövid lead és három kiemelt cikk valóban lehetőséget ad arra, hogy csak gyorsan átpörgessem a lényeges tudnivalókat egy témáról.

Ugyanez mobilon?!

Miután így átpörgettem desktopon az új hírportált és alapvetően elégedett voltam (külalakilag), rátértem a kényes pontra: mobilon hogy muzsikál mindez? Jelentem sokkal barátságosabb, mint a 444 vagy a hvg (indexet akkor próbálok csak ha szabadságon vagyok és nem drága az időm). Egy Sony Xperia J telefonon az Opera for Android böngészőn elfogadható sebességgel töltődött be az oldal.

Screenshot_2013-11-05-14-19-34

A színátmenetes csempék így egymás alatt valahogy rusnyábbak, mint a desktop verzióban egymás mellett. Az első amit látni akartam a menü, a navigáció a telefonokon mindig döcögős, nekem is állandóan probléma a fejlesztésnél. Kicsit idegesítő lett a megoldás. A logó, hasonlóan a desktop változathoz itt is viselkedni kezd, ha az oldal tetején vagyunk, akkor egy szimpla főoldal horgony, ha már egy picit is görgetünk átmegy menü horgonyba. Az utóbbi fixen egy helyen van, úszik az oldal felett és ügyesen ki is takar mindig egy darabot. Amikor rákattintasz egy szabványos balról nyitott menüvé alakul.

Screenshot_2013-11-05-14-30-18

 

Ha leszámítjuk a logó ugrálását, akkor egy tökéletesen kezelt navigációs struktúránk van, könnyű keresni, átlátni, igaz még tartalom is kevés van.

A cikkoldalak hozzák a betöltő nagykép, rajta cím, aztán szép kontrasztosan a tartalom folyószöveges testét. Látványos, ahogy a fejléc helyén a csatolt kép kitölti a képernyőt, olyan jó értelemben vett magazin hatást nyújt. Igaz, egyes cikkeknél a kép kicsit rövid, ami megtöri a látványt, de ennyi belefér. A véleményütköztető oldal viszont itt is csodás látvány, beszéljen helyettem inkább a screenshot:

Screenshot_2013-11-05-15-03-09

Az alapvetően egymás mellé tervezett tartalmak persze itt is egymás alá kerülnek, ami érthető, az eszközből adódik. Ami sajnos nem érthető, az a véleményvezérek avatar képeinek torzulása. Hányan nézték meg vajon ezt a felületet különböző eszközökön mielőtt élesbe állították?

Screenshot_2013-11-05-15-08-45

Ez egy gyorsan és könnyen javítható hiba, gondolom hamar orvosolják majd.

Összességében a vs.hu nagyon jól indult nálam, én szeretem ha szép felülettel (is) próbálnak megfogni. Jó látni, hogy mennyire különböző irányokból mennyire jó megoldások születnek gyakorlatilag ugyanarra a témára. A 444.hu teljesen tipográfiára alapozó designja és most a vs.hu képes-csillogós (oké, legyen verge nyúlás) felülete is: élmény.

A külalak megvan, a tartalom meg kiderül szép lassan.

 

 

Címkék: , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.