Magyar igazolvány 2002 - MTI fotó: Németh György

Lakva jó

pár gondolat a kettős állampolgárság következményeiről

Január végén volt egy nagyobb kirohanásom ezen a blogon az állampolgársági törvény miatt. Akkoriban azt írtam, hogy senkinek nem jó, hogy olyan emberek, akik nem itt élnek bármilyen szinten is beleszólnak az itteni ügyek intézésébe. Azt írtam, hogy ez nem jó se nekik se nekünk, és ha meg nem kapnak jogokat, akkor meg olyan másodrendű állampolgárok lennének, ami meg megalázó nekik, szánalmas nekünk.

Mindegy, mert a kettős állampolgárság, szavazati joggal egyetemben életbe lépett, amire a környező országok is reagáltak, olyik nem csinált semmit, olyik meg, mint Szlovákia, hozott egy olyan törvényt, hogy aki más állam állampolgára az automatice nem lehet Szlovák állampolgár. Lehet, hogy durva, de szívük joga, hogy ezt meglépjék.

Kapcsolódó cikk: Szavazzon akinek két anyja van!

Nos, alig pár hónap és eljött a példa statuálás pillanata is. Boldoghy Olivér, révkomáromi lakos kérvényezte a magyar állampolgárságot, megkapta, majd rá pár napra jött neki az értesítés, hogy a hatályos szlovák törvények értelmében, akkor ezentúl ő nem szlovák állampolgár. Hadd idézzem az érintettet:

„a napokban bevonják a jogosítványomat, személyimet és az útlevelemet, a szociális biztosító és a betegbiztosító állandó lakhely nélkül megszünteti a fedettségemet, és innentől nem állják az orvosi ellátásomat sem. 2012. február 14-én pedig kitoloncolhatnak az országból. Bálint-napon, szeretettel … Megélhetésemhez létfontosságú a gépkocsi használata, jogosítvány nélkül gyakorlatilag a keresetem is odalett. Bevétel nélkül nem tudom tovább fizetni az adóimat, járulékaimat, hiteleimet, és persze nem tudom ellátni a családomat sem, betegség esetén pedig nincs pénz orvosra. Tartózkodási engedély nélkül munkát sem vállalhatok.”

Hát ez elég rosszul hangzik. Kíváncsi lennék, hogy mikor Semjénék ezt a sztorit meghallották, akkor mennyire szálltak magukba. Mert a felelősök első sorban ők ezért a történetért, másodsorban meg Boldoghy Olivér, aki a tűzzel játszott és megégette magát.

Nekem 2004 óta úgy tűnik, hogy ez az állampolgársági mizéria leginkább az identitásválságban szenvedő jobboldal témája. Identitásválságról beszélek, mert kellenének nekik történelmi előképek, csak akik azok lehetnének, azok nem elég hatalomelvűek nekik, tehát nem vállalják fel őket, akik meg elég hatalomelvűek, azokra némi fasisztoid árnyék borul, ami azért lássuk be, hogy felvállalhatatlan. Már úgy valóban, mert egy-egy tüntetésen vagy gyűlésen azért olyan patronok ezek, amik ülnek és hozzák is a szavazatokat. Olyan összekacsintósan… Szóval kéne nekik ez a pár emblematikus dolog, amivel meg tudják határozni, hogy kik is ők, mert ez sajna elengedhetetlen, ha a húsosfazék realitásához szeretnének jutni.

No mindegy, most megcsinálták idén, keresztülverték tűzön-vízen, bár az az igazság, hogy nem találkoztak ellenállással, az LMP és az MSZP a további népszerűségvesztéstől félve inkább szembementek a saját szavazótáboruk világképével. Amivel nem értek mást el csak, hogy szembeköpték önmagukat, mert ettől többen nem szerették meg őket, az tuti, de mindegy, mellékszál, ez nem róluk szól.

Szóval én megmondtam már január végén, hogy a legnagyobb kárvallottjai ennek az egésznek hosszú távon nem mi leszünk, magyarországi Magyarok, hanem a külföldiek, akikben megbolydul a világ, hogy végre kilencven év eltaszítottság után most újra magyarok lehetünk. A probléma az, hogy a papírtól még védőháló nem borul föléjük, hisz bármennyire átível a határokon a nemzettudat és a lélek, a valóságban ők nem magyar állampolgárok, hanem szlovákok meg románok, szerbek, satöbbi. Nemzetiségük szerint magyarok, de azt meg már senki nem akarja elvenni tőlük.

A KDNP és a FIDESZ nagy bűne, hogy felheccelték őket. Elhitették velük, hogy a tények nem úgy vannak, ahogy. Az álom valósággá válik. És most, a valóság visszaütött.

De azért ne kenjük az eset minden bűnét Semjénékre. Hibás ebben a sztoriban a magyar kettős állampolgárságot kérelmező Olivér is. Tudta ő jól, hogy mi lesz a vége, hisz a törvény megvolt már. Provokáció akart ez lenni, egyszerűen nem hitte el, hogy beüthet a ménkű. Most beütött és gondolom reménykedik némi segítségben. Csak kitől kapja ezt meg? A Magyar Kormány nem cselekvőképes Szlovákiában. A kárvallott pedig elköltözni nem akar, munkája, sőt saját szavai szerint az érzései szerint is az ott a szülőföldje, hadd idézzem újra:

“Van megoldás, egyszerűen csak kérvényezni kell az itt tartózkodást, amit az idegenrendészet minden további nélkül megítél, az élet pedig megy szépen tovább.

Ezzel viszont elismerném, hogy a szülőföldemen idegen vagyok. Elismerném, hogy igazuk volt és elismerném, hogy nyertek. []”

De könyörgöm!

Én is pont erről pofázok immár évek óta. Ha valaki nem az országhatáron belül él, akkor hiába a turul-lélek, nem magyar, mint állampolgár. Nemzetiségileg az természetesen. Kultúrájában és történelmében lehet az, de jogilag nem. Azokat, akik a határon kívül élnek lehet segíteni, sőt kell is, menjenek a színházaink, művészeti társaságaink ki és segítsék őket, hogy megismerjék a mai magyar kultúrát. Jöjjenek ők is ide és lépjenek fel, mutassák be a műveiket. Ezzel a módszerrel megmarad a magyarságtudat és a realitás is.

Címkék: , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

Szavazzon akinek két anyja van!... Már megint olvastam egy olyat, Véleményvezérnél, ami elgondolkodtatott,  a határon túli magyarok  szavazati jogáról írt, hogy meg kéne nekik adni valami korlátozott módon. Szerintem nem kéne. Véleményvezér viszonylag jól leírta, hogy miért lenne necces...

2011-11-22 18:36:13