Anna Karenina

Ahogy már a Facebookon is írtam, egyre mélyül bennem a szörnyű gyanú, hogy Tolsztoj egyszerűen szar. Gimis koromban átrágtam magam a kötelezők közt ezeken is, de nem fogtak meg egyáltalán. Aztán mostanában, hogy fogynak az olvasatlan könyvek a polcomon előszedtem a Háború és Békét meg nemrég az Anna Kareninát is. A Háború és Béke (tavalyi […]

Ahogy már a Facebookon is írtam, egyre mélyül bennem a szörnyű gyanú, hogy Tolsztoj egyszerűen szar.

Gimis koromban átrágtam magam a kötelezők közt ezeken is, de nem fogtak meg egyáltalán. Aztán mostanában, hogy fogynak az olvasatlan könyvek a polcomon előszedtem a Háború és Békét meg nemrég az Anna Kareninát is.

A Háború és Béke (tavalyi olvasás) inkább bosszantó volt, önelégült és filozófiájában meg nettó baromság. Dea  sztori kedves volt, és ha Lev bácsi húzott volna rajta, mondjuk úgy egy kötetnyit és nem akar mindenképp mélyértelmű lenni, még jó is.

No, az Anna Karenina ugyanez pepitában. Olvastam most, hogy tizennégyszer írta át. Megértem, nem volt nagyon tematikája. Volt két sztorija, ezeket kicsit összegabalyította, főhősnek tette meg a címválasztással az érdektelenebb szereplőt majd mikor tizennegyedszerre sem tudott ebből értelmet kicsiholni otthagyta a fenébe.

A gimnáziumi megérzések helyesek voltak, inkább könyvesboltba megyek és hagyom a kötelezőket a polcon.

Címkék:

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.