Elegáns tűnődés egy cikk felett

“Talán egy elegáns tűnődés, de
nincs amin tűnődnék…
Nincs mit ragozni, nincs mit tagadni,
Nincs mit… nincs mit…”

(Kiscsillag)

TótaW írt egy egész érdekeset már megint, arról, hogy miért nem jobboldali. Amit ő leír az igaz, és gyakorlatilag mind illik rám is.

De ha tovább visszük a gondolatot, és én jó ideje teszem ezt, akkor azért az derül ki, hogy igazi konzervativizmus ma nagyon haloványan van csak e kies honban. És ez baj.

Nemrég olvastam újra a Forsyte Sagát. Egészen elképesztő volt, hogy milyen gondolkodásmód az valójában, amit nálunk az Orbánék nyomatnak. Köze nincs egymáshoz  a kettőnek. A Viktorékból csak annyi hiányzik, ami elengedhetetlen a konzervativizmushoz, a tartás. A tartás itt minden értelembe veendő. Egy komoly úriember nem adja össze magát rasszistákkal, azok pont olyan viszolygást váltanak ki belőle, mint a kommunisták. Ezeket az embereket és ideológiákat már csak elvből is komolytalanként kezeli. Két lábbal áll a földön, nem mer nagyokat gondolni, mert pontosan tudja, hogy a biztos és megfontolt haladás mindennél többet ér. Egy fillér az pont egy fillér, nem több és nem kevesebb.

Az elvek egy konzervatívnak legalább olyan fontosak kellenek, hogy legyenek, mint egy liberálisnak. Csak ő merevebb, a tűrésküszöbe alacsonyabb.

De a konzervatív nem az utcán éli ki a tűrésküszöb túlcsordulást, hanem a jog és törvény keretei közt, az azok adta lehetőségekkel él. Vagy nem, de akkor meg nem baszogat vele másokat.

A konzervatív nem begyöpösödött, a kultúra és a szépérzék velejárója az életének.

A másik alapvető tulajdonság, hogy egy hibázási lehetősége sincs. Graves írta, illetve adta Augustus szájába, hogy a megragasztott edény olyan, mint a többi, de mindenki látni fogja, hogy már törött.

Leírtam egy csomó benyomást itt, amik mind igazak egy konzervatív emberre, a gondolkodására.

A Fidesz egy semmi, egy ömlény, egy maszlag. Mindenkinek megpróbál jófiú lenni, pedig ez esélytelen. De erőlködik és közben az egymásnak ellentmondó ígéretek miatt segget csinál a szájából. Most éppen erős, most épp érzik is ezt, de nevetséges, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. Van egy mantra, hogy a kormány gyenge és az a hibás. Mindegy, hogy megerőszakolt és meggyilkolt diáklányról van szó, vagy a Szlovák külpolitikáról, netán az új adótervezetekről. Nímandok.

A nagy probléma, hogy nincs is választás. Én nagyon szívesen szavaznék egy konzervatív pártra, mert azt gondolom, hogy vannak időszakok, amikor ez a típusú szilárdság szükséges egy országban. Sőt! Hányszor volt az, hogy az szdsz kihullott az első kör után és az embernek az a lehetősége maradt, hogy fidesz vagy mszp. Na hova tegyem az ikszet? Ha a Fidesz valódi konzervatív csoport lenne és lett volna, akkor egyértelmű, hogy az szdsz támogatók nagy része őket húzta volna be, ahogy én is. (Én meg is tettem egyszer, asszem 98-ban, mert már akkor is azt mondtam, hogy komcsira nem szavazok.)

Igen, az mszpre nem szívesen gondolok. Persze, de ezek nem azok, szokták mondani az ismerősök, mintha ezzel minden felmentés meg lenne adva az mszpnek. Értsétek már meg, hogy nem a 40 év diktatúra miatt utálom őket, mint a híg fost, hanem mert azóta se jobbak. Mert lehet, hogy a reklámarcok már nem azok, de a tagság, kérem szépen, hát ki a tagságuk? Kétszer villantottak a kirakatemberek, de csak szégyellni tudják a dolgot. Két villantás elég volt persze 3 ciklusnyi kormányzásra, de ez még nem érdem. Gerincük aztán nekik sincs.

Igazából az van, hogy a magyarok még mindig pofára szavaznak. Ez olyan borzasztó. Miért nem lehet gondolkodni néha? Miért nem lehet a szerint választani, hogy mi lenne az értelmes út. Átgondolni, lehántani a szar rizsát a sok beszédről és megnézni ki mit csinál. Mennyivel egyszerűbb lenne…

…csak akkor meg ott állnánk, hogy nincs kire szavazni. szóval:

Nincs mit ragozni, nincs mit tagadni,
Nincs mit!