Emil.Rulez! a Budapest Parkban

Amíg a Park kapuja előtt Apuékra vártam arra az estére emlékeztem, mikor először találkoztam az Emil.Rulez! zenekarral. Emlékeimben újra a kétezres évek elején jártam, Pécsen az Egyetemi klubban (PEK), Zsófival a kapunyitás után érkezünk egy Kispál és a Borz koncertre. Az előzenekar már játszik, a színpad előtt pár bizonytalanul dülöngélő egyetemista hallgatja a zenét. Mi oda se nagyon figyelünk rá, mert a Kispáléknak megvolt az a zseniális szokása, hogy szar előzenekarokat szerveztek, ettől a koncertjeik kezdése is bombasztikus volt.

Emlékszem már a szörnyű dohos ízű boros colát ittuk a galérián, amikor eljutott hozzánk pár énekfoszlány, és elhűlve néztünk össze: ez tényleg azt skandálja, hogy térerő? Borzalmas volt.

Most, jó 12 évvel később már kicsit véletlenszerűen, de nosztalgiázni érkeztem erre a koncertre. Hogy őszinte legyek eredetileg eszem ágában sem volt elmenni, de Apu hívott, hogy ők megnéznék és kicsit feltámadt bennem a kíváncsiság. A pécsi koncert után pár évvel Budapestre költöztem, és akkortájt tetszett meg az Emil.RuleZ!, talán kicsit előtte. Én inkább a bloger körökből érkeztem hozzájuk, mint a hallgatóságéból. Az első lemezük kifejezetten telitalálat volt, emlékszem Sárival és Zsófival mentünk el a Millenáris Parkba meghallgatni őket, aztán láttuk Sárival a zenekart egy Piliscsabai fesztiválon, meg még egyszer a bélatelepi Efotton. Asszem a legjobbak a piliscsabai koncerten voltak, a többin elment a dolog.

A Hisztis albumot nem csak letöltöttem, hanem meg is van a CD szekrényben. De azért az az album már csak egy erős hármas volt, még ha ott is csücsül, amolyan kis ékkőként a Hello Tourist a tracklisten. A harmadik albumot a szüleimnél hallottam, és többet nem is kértem belőle.

A nyáron viszont Fűzfőn elővettem egy csomó régi zenét, olyanokat, amiket régen hallgattunk, mikor még nem dolgoztunk és egész nyáron annyi dolgunk volt csak, hogy a Balaton különböző pontjain süttessük a hasunkat. Köztük volt az első Emil.RuleZ! lemez is és nagyon jó volt újra hallani ezeket a számokat.

Gyere át!

Szóval Apai meghívásra ott álltam a színpad előtt, és a jó 20 perc késéssel kezdő zenekart figyeltem. Már eleve fura volt, hogy az ilyen szabadtéri helyeken pontosan szoktak kezdeni, Hajósék meg ennyit csúsztak. Főleg úgy, hogy a kivetítőn még fel is volt írva, hogy nyolckor találkozunk.

Bár Hajós azt mondta ő már a Nagy fenekű nők napja azon sorainál érzi a koncerthangulatot, amikor a májusról kezd énekelni, nekem ez jó 40 perccel a kezdés után érkezett csak el. Írtam már az elmúlt időszakban kétszer is, hogy nekem a koncert az, amikor elsodor a zene, kikapcsol. Nos ezt az Emil.RuleZ! csak megközelíteni tudta, egyszer a Térerővel és egyszer, ami külön fura fintora a sorsnak: mikor az alaptagok elvonultak és a vokálos lány a gitárossal és a trombitás Fekete Kovács Kornéllal adta elő az M323-at. Jobb volt a zenekar kiegészítő szereplőgárdája, mint maga a zenekar. A trombita egyébként is elvitte teljesen a koncertet, nagyon szépen és jól játszott, de éppen ezért gyakorlatilag folyamatosan kilógott a zenéből. Így viszont bár önmagában remek volt, az ember mégis sokalta.

Ott voltak, játszottak, és Hajós igazán igyekezett kitenni magáért, de az egész egyszerűen kevés volt. Újabb 7-8 évre elég is volt asszem, az emlékek szebbek.