Budapest, 2013. március 6. Fesztbaum Béla (b, takarva) Elhanan, Hegyi Barbara (b2, háttal) Lola, Munja felesége, Börcsök Enikõ (b3) Henja, Elhanan édesanyja, Pindroch Csaba (j2) Motke, Avner bátyja és Péter Kata (j) Cippora, Motke felesége szerepében Hanoch Levin Átutazók címû komédiájának próbáján a Vígszínház nagyszínpadán 2013. március 6-án. A darabot március 8-án mutatják be Eszenyi Enikõ rendezésében. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Átutazók előadás a Vígszínházban

Bandival mentünk el megnézni a Vígben ezt az izraeli darabot, ami sokkal többnek gondolta magát, mint ami lett belőle, vagy talán, mint ami bármikor is lehetne.

Hasonlóan más, a darabról kritikát író blogerekhez, nekem se volt fogalmam a szerzőről mikor beestünk a darabra, de én úgy vagyok vele, hogy nem baj, többet nem is igen akarok tudni róla. Nekem ott rontotta el az egész magát, amikor az elején a szaráson poénkodtak. Lehet túl sznobnak hat ez így, de nekem meg túl óvodásnak hatott a dolog. Bár úgy volt beharangozva, hogy komédia lesz, három-négy olyan alkalom volt, amikor elnevettem magamat, nem arról van szó értettem én, hogy hol kéne nevetni, de ezen nem ment.

És nem azért nem ment, mert sokkolt a darab – vagy a rendezés – igaz emberi sorsokat bemutató realitása, nem, hanem mert pont annyira volt drámai, mint amennyire vicces. Sajnos leginkább a szürke és unalmas jellemezte az előadást.

Ez azért is fura, mert láttunk már olyat, amikor szar darabból egész jó szórakozást hoztak ki a jó színészek és a jó rendező. (Mondjuk, hogy ilyenbe minek energiát feccölni nem értem, de mindegy is.) És itt azért jó színészek voltak (a rendezőről, mint a holtakról, vagy jót vagy semmit), sőt még a díszletes is kitett magáért. A rengeteg szereplő, bár ritkán voltak egyszerre a színpadon, a minimális díszletek közt elfeledtette velünk, hogy a hatalmas színpadon rengeteg fekete-sötét űr ásítozik. Ez főleg a tejüveg erkélyeknek köszönhető, amik ügyesen vezették a szemet.

A színészek közül nekem Törőcsik tetszett nagyon. Jót tett a szerepének, hogy egy mondata nem volt; valami elképesztő, hogy ennyire üres karakterből mennyire sokat hozott ki. Hang nélkül játszott. No, ez aztán nem volt elmondható Kern Andrásra, aki egyszerűen ripacs volt. Azt hiszem ő volt a legnagyobb csalódás nekem. A többi színész közül talán Pindroch Csabát kéne kiemelni, ő volt a  legjobb, a többiek meg eljátszották amit kellett.

“Azt hiszem, hogy olyan érzelmi úton tudjuk végigvezetni a nézőt, amelyen átgondolhatja a maga és a körülötte lévők életét, és talán egy kicsit majd másképp néz a szomszédaira, barátaira, szeretteire” – jegyezte meg.
Eszenyi Enikő elmondta: nehézséget az jelentett, hogy az Átutazók számos apró jelenete tulajdonképpen egy-egy színdarab, amely külön próbákat igényelt, mivel a színészeknek rövid idő alatt kell nagy érzelmi telítettséghez eljutni, egy egész világot megmutatni. Nehéz feladat, nincs semmi kapaszkodó, az üres színpadon játszanak.

Egyszerű és őszinte darab, mindenféle sallang nélkül – hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy ezért is szerette volna, hogy ne legyen a színpadon más, csak a színész, mert a színész tudja a legjobban közvetíteni az érzelmeinket. A jelenetek olyan érzelmi hullámzáson visznek keresztül, amely ráébreszthet az élet értelmére – mondta. – richpoi.com

Elismerem, hogy a hiba bennem van, de ez a darab engem nem az élet értelmére ébresztett rá, csak arra, hogy ami erőltetve van az sose lesz jó.

Update:

Egy molyos ismerősöm is írt róla, érdemes átolvasni.

Címkék: , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[…] Ahhoz képest, hogy mennyit szeretnénk keveset járunk színházba Zsófival. Ennek az elmúlt két évben nyilvánvaló oka van: Cili. Hosszan nem hagytuk a nagyszülőkre, most, hogy már lehet a színház kezd szinte megfizethetetlenül drága lenni nekünk. Szülinapokra, karácsonyra szoktam Zsófinak MüPa bérletet vagy színházjegyet venni. Néha a szüleim hívnak meg valamelyikünket, vagy Zsófi szüleitől kapjuk meg a bérletüket ha nem tudnak elmenni. Az utóbbi két opció olyan, mint a sivatagban tévelygőnek az oázis, de van egy olyan árnyoldala, hogy sokszor olyan előadásokra megyünk el, amiket amúgy nem néznénk meg. (Legutóbbi példa erre az Átutazók a Vígben.) […]

2014-01-06 23:11:08