Az elrejtett szívek

A könyv teljes verzióját sajnos nem olvastam még, de megpróbálom beszerezni valahonnét majd és pótlom, de láttam, hogy van egy film verzió is. Azt lehet, hogy kihagyom. :)

A történet viszonylag egyszerű, egy szálon fut, a korán félárvaságra jutott kertész csemete, aki az anyjával a Nyulak szigeti új kolostorba kerül, hogy ott legyen kertész. Azt persze egyikük se tudja, seanya, se fia, hogy az apácáknál már nem maradhatnak együtt, így az anya világi apáca lesz, míg a fiúból domonkos rendi szerzetest nevelnek. A fiú végigköveti Margit hercegnő apáca életútját, szerelme kezdetben kamaszos, majd teljesen elvakult és reménytelen érzelemmé válik, ami konfliktusokhoz is vezet.

Lassú könyv és mindenki számára egyértelmű a végkifejlet. Teljes bánat, halál. Gárdonyi ügyesen ejti el a fonalat, Margit meghal és onnét a történetnek vége, ahogy a főszereplőt is magába omolva hagyjuk ott, valószínűleg az ő élete is csak keserűség és imádság marad.

Bár jó embereknek állítja be a szerzetbe vonulókat, azért nem kimondottan szimpatikusak, Gárdonyi ezt nagyon ügyesen oldotta meg. Nem ítélkezik közvetlenül, de a leírás pontossága az olvasót akaratlanul is állásfoglalásra kényszeríti. Szerzetesnek, apácának lenni elhivatottság és nagy döntés, a regula sokszor kíméletlenül elsorvasztja a kevésbé elhivatottakat. Ambrus története kitűnő ellenpont a főszereplő Jancsiéval. Abris a hol kilépő, hol visszatérő barát, akinek kétlaki élete, a birtok, a család a gyerek egyik oldalról, a bűnbánat és tisztaság után vágyakozás másfelől. Jancsi azt, amit Ábris a se itt nem vagyok, se ott nem vagyok élettel, a magába fordulással oldja meg. Egyszer ismeri csak el szerelmét, és az érte kapott büntetés nem gyomlálja ki a szívéből az érzést, csak arra sarkalja, hogy magába fojtsa, titokként.

És pont itt van a nagy ítélet, a ki nem mondott pálcatörés a szerzetesi lét felett. A szeretet formája a szerelem is, és ennek az elutasítása a keresztény szeretett-vallás megcsúfolása. Az utolsó mondat “mindent visz”:

„Az Isten azért rejtette el az emberi szívet, hogy senki se lássa.”