Gárdonyi Géza: Isten rabjai - borító

Az elrejtett szívek

Gárdonyi Géza: Isten rabjai (gyerekeknek átdolgozott kiadás)

Az Isten rabjait azért vettem újra elő, mert a moly.hu indított egy szerzetesekről, kolostorokról szóló olvasás kihívást. Mivel ezt a könyvet még gyerekkoromban olvastam és úgyis többször eszembe jutott mostanság hát elkértem a szüleimtől, hogy újra olvashassam.

Az 1943-as, Dante kiadó féle gyerekek számára átdolgozott kiadás van meg nekem, nagyon szép kis grafikákkal és szó szerint a könyvbe ragasztott festményekkel. Egy 9-10 évesnek egyszerűen tökéletes kiadás, az enyhén sárgult lapok, a szép színes és fekete fehér képek, a régies betűtípus. Telitalálat.

A könyv teljes verzióját sajnos nem olvastam még, de megpróbálom beszerezni valahonnét majd és pótlom, de láttam, hogy van egy film verzió is. Azt lehet, hogy kihagyom. :)

A történet viszonylag egyszerű, egy szálon fut, a korán félárvaságra jutott kertész csemete, aki az anyjával a Nyulak szigeti új kolostorba kerül, hogy ott legyen kertész. Azt persze egyikük se tudja, seanya, se fia, hogy az apácáknál már nem maradhatnak együtt, így az anya világi apáca lesz, míg a fiúból domonkos rendi szerzetest nevelnek. A fiú végigköveti Margit hercegnő apáca életútját, szerelme kezdetben kamaszos, majd teljesen elvakult és reménytelen érzelemmé válik, ami konfliktusokhoz is vezet.

Lassú könyv és mindenki számára egyértelmű a végkifejlet. Teljes bánat, halál. Gárdonyi ügyesen ejti el a fonalat, Margit meghal és onnét a történetnek vége, ahogy a főszereplőt is magába omolva hagyjuk ott, valószínűleg az ő élete is csak keserűség és imádság marad.

Bár jó embereknek állítja be a szerzetbe vonulókat, azért nem kimondottan szimpatikusak, Gárdonyi ezt nagyon ügyesen oldotta meg. Nem ítélkezik közvetlenül, de a leírás pontossága az olvasót akaratlanul is állásfoglalásra kényszeríti. Szerzetesnek, apácának lenni elhivatottság és nagy döntés, a regula sokszor kíméletlenül elsorvasztja a kevésbé elhivatottakat. Ambrus története kitűnő ellenpont a főszereplő Jancsiéval. Abris a hol kilépő, hol visszatérő barát, akinek kétlaki élete, a birtok, a család a gyerek egyik oldalról, a bűnbánat és tisztaság után vágyakozás másfelől. Jancsi azt, amit Ábris a se itt nem vagyok, se ott nem vagyok élettel, a magába fordulással oldja meg. Egyszer ismeri csak el szerelmét, és az érte kapott büntetés nem gyomlálja ki a szívéből az érzést, csak arra sarkalja, hogy magába fojtsa, titokként.

És pont itt van a nagy ítélet, a ki nem mondott pálcatörés a szerzetesi lét felett. A szeretet formája a szerelem is, és ennek az elutasítása a keresztény szeretett-vallás megcsúfolása. Az utolsó mondat “mindent visz”:

„Az Isten azért rejtette el az emberi szívet, hogy senki se lássa.”

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

Itt megvan a felnőtt változat: http://mek.oszk.hu/00600/00661/index.phtml

2011-12-18 10:25:44

[…] kiLátó blogon írtam még 2011-ben az Isten rabjairól egy rövid méltatást, akkor derült ki számomra, hogy a családunk tulajdonában levő könyv nem a teljes regény, […]

2015-02-23 15:42:15